Interjú Emese Hamiltonnal – CanvasRebel

(magyar változat - szabad fordítás)

Az eredeti, angol nyelvű interjú képekkel itt érhető el

Néhány hete volt alkalmunk beszélgetni Emese Hamiltonnal, és most megosztjuk a beszélgetés legfontosabb gondolatait. 

Emese, a vállalkozói lét sokszor nehéz. Elgondolkodtál valaha azon, milyen lenne egy „rendes állás”? Mesélnél erről nekünk? 

Igen, összességében boldogabb vagyok vállalkozóként. Nem azért, mert könnyebb lenne – mert nem az –, hanem mert valóban az enyém. Én alakíthatom amit csinálok, koncentrálhatok az erősségeimre, és olyan dolgokat építhetek, amelyek összhangban vannak azzal, amiben hiszek. Tudom, mire vagyok képes, ismerem a határaimat, és végső soron csak annak kell megfelelnem, akinek a véleménye igazán számít: saját magamnak. 

Ugyanakkor időről időre felmerül bennem, milyen lenne egy kiszámíthatóbb, „klasszikus” állás. Délután 5-kor felállni az íróasztaltól, a bankszámlámon tudni a fizetésemet attól függetlenül, hogy van-e ihletem vagy sem. Előfordult már, hogy a naptáram üres volt, a korábbi ígéretes megkeresések elhaltak, az érdeklődők nem jelentkeztek vissza. Az az érzésem támad, mintha ködben állnék: tudom, hogy tovább kell mennem, de az irányt nekem kell kitalálnom. 

Ilyenkor eszembe jut a stabil fizetés nyugalma, az a fajta biztonság, amikor nem kell folyamatosan új lehetőségek után kutatni, bizonyítani egyfolytában, hogy jól csinálom a dolgom. Az is nehéz, amikor kívülről úgy tűnik, mintha a független  alkotás és tanitás nem lenne „igazi munka”, vagy amikor az emberek nem látják a belefektetett időt, hogy folyton jár az agyam, hogy és mint legyen, az állandó önképzést a háttérben. 

Aztán mindig visszatalálok ahhoz, amiért ezt az utat választottam. A vállalkozás szabadságot ad. Akkor dolgozhatok, amikor a gondolataim összeszedettek, és nem kell olyanok elvárásaihoz igazodnom, akik nem értik igazán mit is csinálok tulajdonképpen. Igen, a biztonság csábító, de számomra a lehetőség és az önazonosság többet ér. 

Mielőtt tovább lépnénk, mesélnél arról, ki vagy és mivel foglalkozol? 

Mesterséges Intelligencia (AI) oktatóként és tanácsadóként dolgozom, az emberközpontú technológiai gondolkodás képviseletében. Olyan egyéneket és kisvállalkozásokat támogatok, akik szeretnék megérteni, hogyan használhatják az AI‑t biztonságosan, tudatosan és a saját céljaikhoz igazítva. Az én munkámat a kultúrák változatossága, az állandó megújulás és a technikai fejlesztés keresztezése teszi lehetővé. 

Pályám során dolgoztam hagyományos irodai és projektkoordinátori szerepekben, majd virtuális asszisztensként. Adminisztratív rendszereket építettem, magas beosztású vezetők munkáját egyengettem, több síkon szerveztem cégek munkáját.  Sok neurodivergens, túlterhelt ügyféllel dolgoztam együtt, akiknek nem technológiai trükkökre, hanem átlátható rendszerekre és kevésbé stresszes munkakörülményre volt szükségük, vagy csak valakire, akivel partnerként lehet döntéseket átgondolni. 

Manapság az AI‑műveltség kell hogy alapvető készség legyen. Nem helyettesíteni az embert, hanem megerősíteni. Arra tanítom az ügyfeleimet, hogy hogyan használják az AI-t magabiztosan és biztonságosan. Tanfolyamokat, képzéseket és egyéni tanácsadást tartok, ahol a hangsúly nem a gyors megoldásokon, hanem a megértésen és a felelős használaton van. Hamarosan elérhetővé válik az új kurzusom, amelyen mindenki a saját tempójában fedezheti fel az AI adta lehetőségeket, hogyan használja kreatívan, céltudatosan és építsen közhasznúan, olyan távlatokat felderítve, amelyek elérhetetlenek voltak eddig. 

Amitől az én oktatási stílusom más, mint a többi, az a hangvételem - mindenki számára érthető - és a saját tapasztalataimat, példáimat osztom meg, nem csak valami elméleti anyag. Nem tartom szakértőnek magamat, inkább tapasztaltnak a digitális érában. Valaki, aki tudja, milyen százszor is újrakezdeni, új dolgokat kipróbálni, felbukni és felkelni. És mindezt különböző nyelveken, kultúrákban, újra és újra feltalálva magamat bármilyen helyzetben.  

Különösen fontos számomra, hogy az AI ne kiváltság legyen, hanem hozzáférhető eszköz. Ne csak a nagyvállalatok, bizonyos réteg tudják használni, hanem mindenki. Mert ez a jövő. Ismernünk kell az előnyeit és veszélyeit. 

Büszke vagyok arra, hogy a munkám több időt, nagyobb önbizalmat és jobb döntéseket hozott az ügyfeleim életébe. Személyes reményem hogy az AI hozzájárul az egészségtudomány fejlődéséhez, és javít a krónikus betegséggel élők életminőségén, mint például én.  

A küldetésem egyszerű: minél több embernek megmutatni, miért fontos, hogy ne csak használja az AI-t, hanem valóban értse is annak jelentőségét, és képes legyen vele tudatosan élni. 

Volt olyan életszemlélet, amit el kellett felejtened ahhoz, hogy tovább tudj lépni? 

Sokáig azt hittem, hogy a siker kizárólag lassú, hierarchikus úton érhető el. Magyarországon nőttem fel, később Kuvaitban éltem, majd az Egyesült Államokba költöztem. Mindegyik kultúra mást tanított a munkáról, az alkalmazkodásról és az érvényesülésről. 

A világ azonban gyorsabban változik, mint a tanulási és karrier‑modellek. Az AI lerövidítette az utat kérdés és válasz között. El kellett engednem azt a gondolatot, hogy a tudás csak hosszú, lineáris folyamat eredménye lehet.  

A tudás nem könyvekben, könyvtárakban és egyetemeken él mostanság. A siker nem az évtizedek fájdalmas létráján érhető csak el.  

Amikor ezt megértettem, az életfelfogásom és a munkához való viszonyom is gyökeresen megváltozott. Tudatosan az AI‑oktatás felé fordultam, mert látom, hogy az AI‑műveltség nem opcionális. Munkahelyek alakulnak át, szerepek szűnnek meg, és azok kerülnek előnybe, akik képesek együtt gondolkodni a technológiával. 

Mesélnél egy olyan időszakról, amikor irányt kellett váltanod? 

Az életem folyamatos alkalmazkodás volt: országok, kultúrák és szerepek között. Volt időszak, amikor kizárólag háziasszonyként éltem napjaimat, sütöttem főztem, kötöttem, horgoltam és ezt az időszakot nagyon élveztem. De egy idő után hiányzott a szervezkedés, kíváncsi lettem, mi minden történt a technológiában. A férjem Tengerészgyalogos és a katonai élet sajátosságai miatt, az állandó költözködés, új környezet, és a nekem való lehetőségek hiánya miatt  indítottam el a saját vállalkozásomat virtuális asszisztensként. 

Ekkor értettem meg igazán, hogy sok emberben nem az ambíció hiányzik, hanem a hozzáférés és a megfelelő eszközök használatának ismerete. Amikor az AI széles körben elérhetővé vált, egyértelmű volt számomra, hogy ismét váltanom kell. 

Olyan vállalkozást építettem, amely nemcsak abban segít az embereknek, hogy használják az AI-t, hanem abban is, hogy megértsék, és etikusan, felelősen, biztonságosan és stratégiai szemlélettel dolgozzanak vele. Az AI-t alaptudásként tanítom, mert láttam, mi történik akkor, amikor emberek és közösségek lemaradnak egy technológiai fordulópontról. Munkahelyek fognak megszűnni. Iparágak alakulnak át. Azok lesznek sikeresek, akik képesek a Mesterséges Intelligenciával együtt gondolkodni és alkotni. Abban tudok segíteni, hogy ebben a jövőben ne csak a technológiai bennfenteseknek, hanem a hétköznapi embereknek is legyen helyük. 

Az AI számomra lehetőséget adott arra is, hogy olyan munkát teremtsek, amely velem együtt utazik – az Egyesült Államok és Európa között, és remélhetőleg idővel globálisan is. Segített akkor is, amikor az egészségi állapotom rugalmasságot igényelt a munkavégzésben. Az AI nem pusztán egy eszköz számomra. Híd a lehetőségek felé.